.
Van egy elképzelésem a lélek és a test közötti kapcsolatról. Tehát azért szegény margarint nem lehet teljes mértékben hibáztatni, viszont ha az embernek hajlama van rá, vagy úgy él, ahogy él, akkor a margarin is rátehet egy lapáttal (még ha kis lapáttal is). Attól még lapát..
Viszont nem a legnagyobb.
"Mókás nézni", ahogy az emberek mindig megtalálják azt a célpontot amire mutatni lehet. Esetünkben Margarin Úrra. Csak az a baj, hogy mindenki magáért felelős. Azért, hogy mit töm magába és a csemetébe. Íme a konklúzió: Ne a margarinra vessünk, hanem magunkra..
Szóval érdemes odafigyelni. Mert amíg az ember fiatal, nem tűnnek föl ezek a dolgok. Viszont meg lehet nézni az öreg néniket bácsikat, akiknek egyáltalán nem volna muszáj (rendeltetésszerűen) öregnek kinézniük és betegségekkel küzdeniük. A megöregedéssel nem jár együtt a leépülés. Meg lehet előzni..
Egészen szimpla oka is lehet a dolognak. Például a sok "probléma" mellé nem akarok magamnak újakat kreálni a testemnek nem túl kedves étkezéssel.. Vagy hasonlók..
Természetesen mellette fejben is el kell rendezni egy két dolgot.. De az egyik vonzza a másikat.
Van akinek alkatilag például jó a húsevés, és van akinek nem.. Ez alapján is meg lehet közelíteni a dolgot. Van ahol egyszerűen nem lehet mást enni, csak húst.. Vagy csak rizst. Mégis egészségesek: gondolok itt a szerzetesekre. Ezzel arra akartam csak rámutatni, hogy mindenki más, viszont mindenkinek ugyanolyan fontos a test-lélek-szellem hármasa.. Ha elkezdünk odafigyelni ki lehet találni, hogy mi a legjobb a számunkra..
A margarinhoz visszatérve: én "rámát" használok, volt mikor bio margarinra vetemedtem (olcsóbb volt :D) és nagyon finom.. meg elvileg az bájo margarin. Hát a fene se tudja már, viszont igen jól hangzik.. Igyekszem nem minden bionak "bedőlni", de ha egyszer finomabb akkor finomabb.. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése